| Brünni begyes
Csehországból és Morvaországból származó magaslábú törpe begyes fajta. Az Amszterdami ballonbegyes után a legykisebb, még annál is tetszetősebb, nagyon élénk vérmérsékletű, mozgékony begyes galamb, amely a színében és rajzban mutatkozó eltérésektől eltekintve a Francia begyes miniatűr formájának számít. Őseit kutatva a ma már kihalt Prágai begyesen át, Szászországban a múlt század közepén és második felében általánosan ismert Hollandi begyeshez jutunk. Mai tökéletes formájának kialakításában a cseh és morva tenyésztőkön kívül elsősorban német tenyésztők vettek részt. Ma, amikor a Brünni begyes az egész földön elterjedt és kedvelt törpe begyes, legyszebb fehér és színes példányait Németországban, fehérszalagos, gólyás és babos rajzú egyedeit pedig szülőhazájában találjuk.
Általános és speciális jellemzői közül elsősorban a kis testet és karcsú termetet kell kiemelni. A test hosszúsága 33-37 cm. Ennél nagyobb állatok még előírásos testarányokkal sem bírálhatók kedvezően. Egyedi jellegzetessége a hímek – különösen fészekrehajtás közben mutatkozó – kissé ugrándozó járása, a jó repülési készség, valamint az, hogy talpuk sem fúvás, sem járás közben nem fekszik a talajra.
Összbenyomás: A legkisebb hosszúlábú és meredek testtartású begyes fajta.
Testfelépítés, testtartás: Tartása a függőlegest megközelítően meredek, a derék hosszú és keskeny. Az ugyancsak keskeny hát és a farok erősen lejtő töretlen vonalat képez elsőrendű követelmény a gömb alakú, alul keskenyen elfűzött begy, kissé kiemelkedő mellcsont-taraj, a hosszú és szűkállású lábak.
Fej: Kicsiny, lekerekített, hossztengelye irányában kissé nyújtott. Homloka enyhén domborodó és keskeny.
Szem: Fehéreken sötét, a többi szín írisze narancsvörös. A szemgyűrű keskeny; feketéké és kékeké sötétszürke, vöröseké világos színű, sárgáké, izabelláké és fehéreké pergamenszínű.
Csőr: Középhosszú, vékony, a felső csőrkáva hegye erősen hajlott. Fehéreken, izabellákon, sárgákon és vöröseken világos (viaszcsőr), egyébként sötét szaruszínű vagy fekete. Az orrdudorok kicsik, simák és fehéren porozottak.
Nyak: Lehetőség szerint hosszú, fúváskor hátsó éle hátrafelé ívelt. A felfúvott begy lehetőleg gömb alakú, annyira megasan fekvő, hogy a csőr alsó kávája belemélyed. Legnagyobb az átmérője felül, míg alsó része erős befűződéssel határolódik a derék felé.
Mell: Hosszú és keskeny, a mellcsont taraja mérsékelen kiemelkedő.
Hát: Hosszú, a vállak között nagyon keskeny, a farokkal együtt erősen lejtő töretlen vonalat képez.
Szárnyak: Hosszúak és keskenyek, magasan tűzöttek. A szárnybúbok a testtől kissé elállnak. A keskeny és hosszú evezőtollak jól záródnak, hegyük a farok fölött kereszteződik és annak végét nem éri el.
Farok: Mérsékelten széles tollai jól zártak. A farokvég a talajt teljes fúváskor sem, vagy csak éppen érintheti.
Lábak: Igen magasak, legkevesebb 13 cm hosszúak, lehetőség szerint szűkállásúak és egymással párhuzamosan futók. A csüdök és az ujjak hosszúak, vékonyak és tollatlanok, élénkvörös színűek, a karmok színe a csőr színével megegyező.
Tollazat színe, rajza, szerkezete: Lényeges követelmény a kemény, jól simuló és teltszínű tollazat. Előfordulnak egyszínűek: fehérben, feketében, vörösben, sárgában és fekete szalagos kékben. Fehérszalagosak, kékben, vörösben, sárgában, izabellában és ezüstszürkében. Gólyások feketében, vörösben, sárgában és kékeben, babosak ugyanezekben a színekben, valamint fakók vörös vagy sárga szalaggal.
Minden színnek mélynek, egyenletesnek és élénknek kell lennie. Különösen érvényes ez a feketére, vörösekre és sárgákra. Az izabella-színűek legyenek minnél halványabban színezettek a szárnyszallagok kivételével, melyeknek feltétlenül látszaniuk kell. A kékek világosak, begyük és nyakuk zölden csillogó. A szalagok keskenyek és a szárnyakat átfogják. A fekete szalagos kékek csapótollai minél sötétebbek, a faroktollak végét fekete pánt szegélyezi. A fehérszalagos kékek szárnyszalagját hátrafelé keskeny fekete szegély határolja. A világoskék evezőtollak és farokszegély hiánya nem büntetendők. A kék hát mind fekete- mind fehér szalagos változatban szigorú követelmény. A gólyások a színes farok, az evezők, a mell és a fejtető kivételével fehérek. A babosak rajza legyen az egész testen egyenletesen elosztott és élesen kirajzolódott. A farok és az evezők minden babosnál színesek. A fakók előfordulnak vörös vagy sárga szalaggal, mindkét esetben követelmény a halvány és egyenletes alapszín.
Súlyos hibák: Rövid és széles termet, rövid nyak, széles hát, vízszintes mérlegállás, széles lábak, vörös szemgyűrű fehérek, világos szemgyűrű feketék és kékek esetében. Gyenge fúvás vagy fúvás hiánya, széles vagy lógó szárnyak, széles és osztott farok. Rövid X- vagy O-lábak.
Enyhe hibák: Erősebben kiemelkedő mellcsont, feketék és kékek világos csőre, apró tollak a csüdön vagy az ujjakon.
(A galambismeret általános és gyakorlati ismeretei című könyv alapján)
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
